Na tessék, kisgyerekes anyukák körében ez aztán a tabu téma. Meg sem merném kérdezni mástól, hogy dohányzik-e, sőt a szüleimnek se nagyon említem, hogy megint cigizek. Mindenki azt mondta, hogy ilyenkor kell leszokni, hisz olyan sok hónapon át nem gyújtasz rá. És tényleg amíg várandós voltam nem is hiányzott, sőt elképzelhetetlennek tartottam, hogy elszívjak akár egy szálat is, hiszen mégiscsak ott növekszik benned valaki, nem mérgezném meg vele. Az első gyerek 9 bent töltött hónapja alatt nem is jutott eszembe. Aztán amikor előbújt, megkezdődött a szoptatás, amikor szintén nem lehet, mert az anyatejjel szépen átmegy minden. Na de amikor belekeveredsz a véget nem érő sírásokba, amikor nem akarsz este lefeküdni, hisz úgyis mindjárt kelni kel, és amikor félsz a következő naptól is, ott már nehéz nem gondolni rá. Főleg, hogy a stresszes időkben a férjemmel is többször veszekszem, olyankor még egy rúgás, hogy ki sem mehetek lenyugodni egy öt percre. Persze, aki nem cigizik, az ezt nem érti, örüljön neki, sose kezdjen bele. De én szeretem, jól esik este ha mindenki lefeküdt csendben leülni és cigizgetni egy kicsit. Ha terhes nőket látok a kórház udvarán pöfékelni az elborzaszt, azt sem értem, hogy falun az orvos miért ajánlja, hogy szívjon el anyuka párat, nehogy a stressz rossz hatással legyen a magzatra. Sőt azt sem értem, hogy a kisebbség napi egy doboz cigivel táplált pocaklakója, hogy lesz ugyanolyan egészséges, mint azé, aki egészséges életmódot folytat legalább a terhesség ideje alatt. Mindegy. Az elsőnél kibírtam, egészen egy lánybúcsúig, amikor addig-addig kínálgattak, hogy 2 pálinka után beadtam a derekam remélve, hogy úgy lesz, ahogy mondják, hogy olyan rosszul fog esni, hogy csak na. Nem esett rosszul, sőt kettőt is elszívtam egyből. Persze itthon az értékes aznapi tejem ment a lefolyóba, szerencse, hogy volt tartalék a fagyóban. Innentől még sikerült egy ideig szüneteltetni a dolgot, de a hozzátáplálásnál már elkezdtem utánaolvasni, hogy mennyi idő alatt távoznak a nikotin és társai a szervezetemből. 3 órát írt egy okos internetes oldal, mivel már úgy éreztem eleget vártam, ezt hihetőnek találtam. Onnantól megint rágyújtottam, amikor alkalom nyílt rá, persze nem sok ilyen volt egy nap, de azért mégiscsak megnyugtató volt a tudat, hogy lehet.
Amikor kiderült, hogy a második kislányom beköltözött a hasamba, váratlanul érintett, elszívtam két cigit és néztem a semmibe egy fél órán át. Aztán megint teltek a hónapok, egészen a babaváróig még a kísértést sem éreztem. Ott a barátnőim egymás után szívták így egy szálat engedélyeztem magamnak. Őszintén szólva rossz érzés volt, nem köhögtem tőle vagy ilyesmi, hanem az egész összeférhetetlen volt, hogy ott a kis bogyó a hasamban én meg fújom ki a füstöt. Pedig még a nőgyógyászom engedélyét is megkaptam előtte, nem is értette, miért agyalok ezen ennyit, hiszen nem lesz 3 lába egy száltól, és rászokni sem fog már születése előtt.
A szoptatás másodjára nem úgy jött össze, ahogy terveztem, egyetlen előnye volt, hogy újra cigizhetek, bűntudat nélkül.
Most pedig azon dilemmáztam sokáig, hogy a nagyobbik gyerek, aki 2 és fél éves ebből mennyit tudhat. Eleinte úgy csináltam, hogy ne lássa, de pár hónap után mégiscsak a ropival játszotta, hogy cigizik. Elég kellemetlen, ha a bölcsikében rákezdi. Azóta megmondom őszintén, hogy miért megyek ki, és azt is, hogy ez nem egészséges. Már nem utánozza a kézmozdulatot, lehet már nem olyan érdekes.
De továbbra is úgy gondolom, hogy babakocsit tologatva cigizni botrányos, vagy terhesen, vagy bent a gyerekkel egy légtérben, autóban cigizni gyerekestől pedig egyenesen undorító.
A saját verziómmal én kiegyeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Persze nyugodtan hozzászólhat, akinek meglátása, tanácsa, tapasztalata van a témában:)