2015. augusztus 25., kedd

Átalussza az éjszakát

Ez a mondat, amitől mindig is falra másztam. Az én gyerekeim szinte sosem aludták át az éjszakát, de akivel csak beszéltem, annak a gyereke tuti nem kelt fel éjjelente. Később megtudtam, hogy ha már 6 órát alszik a baba egyhuzamban, az már "átalvásnak" számít. Na hát az én igényeim szerint nem, mert ha ő lefekszik este 8-kor és felébred 3 körül az nekem nem jó, hiszen én nem megyek aludni ilyen korán.
A nagyobbik kislányom hiába 2 és fél éves a mai napig szinte minden este felsír és meg kell nyugtatni, majd alszik tovább. Ez régebben rosszabb volt, fogzás idején rendszeresen 45 percenként ébredt sírva éjjel, na azt már alig lehetett bírni. Emiatt egy évvel ezelőtt átköltöztettük a mi szobánkba saját kiságyon. Így ha nyöszörög csak átnyúlsz és megsimogatod. Elfáradtam az átjárkálásban. Hiába olvastam el a Suttogót és társait, nem tudtam alkalmazni a pát percig sírva hagyós technikákat. Megőrjít a sírás, maradt a megnyugtatás. A könyvek szerint a mi hibánk, a gyerek nem tanult meg egyedül elaludni. Tényleg este akkor alszik el, ha ott fekszünk mellette. Mese után hiába mondjuk, hogy akkor jó éjszakát. Ha látja rajtunk, hogy még ki akarunk jönni, nem akar ott maradni egyedül. Biztos fél, hogy valamiről lemarad. Kivéve, ha a bölcsi nagyon kiüti és kidől szó nélkül 8 körül.
De ha belegondolok én is utálok egyedül aludni, nem is szoktam, nem is tudok. Inkább megvárom a férjem, de nem fekszek le egyedül. Szerinte erről le kell szoknom, mert nem lesz mindig úgy, hogy egyszerre megyünk aludni. Azért én továbbra is erre fogok törekedni.
A kicsi pedig, aki nemsokára 9 hónapos lesz, eddig azt hittem jobb alvó. Sőt 2 nap TÉNYLEG átaludta az éjszakát, azaz este flé 9-től reggel fél 7-ig aludt. Ezt meg tudtam volna szokni, de úgy tűnik ő nem. Eddig azért aludhatott nyugodtabban, mert nem jöttek a fogai, vagy nem fájt nagyon. Mert tegnap már sokszor kelt ő is, és nehéz volt visszaaltatni is. De akkor hogy lehet, hogy más gyerekek meg sem érzik, ha jön a foguk? Csak koccan a kanál, abból veszik észre. Ez a másik mondat amit szeretek hallani.
2 és fél éve nem aludtunk rendesen. Régen a bulik után, amikor csak 4-5 órát aludtam majd meghaltam másnap. Akkor nem is gondoltam, hogy ez állandósulhat, vagy hogy ehhez hozzá lehet szokni. Pedig akkor azt a keveset legalább egyben aludtam nem részletekben.
És azon ritka éjjeleken, amikor a gyerekek mélyen alszanak én képes vagyok azért aggódni, hogy nincs-e valami bajuk, amiért nem sírnak:) A férjem szerint nekem az se jó ha nem alszanak, az se, ha igen. Szerintem ez már csak ilyen anyuka dolog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Persze nyugodtan hozzászólhat, akinek meglátása, tanácsa, tapasztalata van a témában:)